Ismerjen meg minket

Fleisz Emőke

Mottóm:
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni

Eredetileg tanítónőnek készültem. Szeretek oktatni. Tanítóképzőt végeztem Marosvásárhelyen. A közgazdaságtan felé a bizonyítási vágyam sodort. Az alap- és a mesterképzést a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján (MÜTF) végeztem. Bár tanulmányaim során marketingre szakosodtam, a gyakorlatban sokkal szerteágazóbb területeken dolgoztam. Voltam bolti eladó, kérdezőbiztos, óvónő, titkárnő, előkönyvelő, rendezvényszervező, értékesítő és marketinges a helyi médiában, oktatásszervező… részletesebben itt. Végül óraadó tanár-, marketing-tanácsadó- és piackutatóként ért a családalapítás, jelenleg gyermeknevelési szabadságon vagyok, immár harmadjára.

Alapvetően kreatív vagyok, ennek előnyeivel és hátrányaival. Sok minden érdekel, és nemcsak a felszín erejéig. Ha valamivel foglalkozom, abba szeretek alaposan belemélyedni, viszont ha jön az új kihívás, habozás nélkül váltok. Ez leginkább a hobbijaimon látszik: volt sminkes korszakom, kötögetős, varrós, szappankészítős, formatortázós, waldorfbaba-készítős. Mostanában igen égető a hímzés és az ékszerkészítés utáni vágyam, ami egyelőre beteljesületlen. Előnye, hogy képes vagyok a különböző területek közötti szinergia megteremtésére; hátránya: ahogy rutinszerűvé válik valami, lankad az érdeklődésem iránta. Terhelt időszakokban viszont jól jön a rutin, mert biztonságos, tervezhető és kiszámítható. Ilyenkor nagyon is szeretem a rutinmunkát.

Munkáimban a szervezési, elemzési, kommunikációs készségemet és a kreativitásomat próbálom érvényesíteni leginkább. Utóbbi kettőről úgy gondolom, születési adottság, és egész jól boldogulok ezeken a területeken. Ami a szervezési és elemzési képességeimet illeti, nos, ezekért komoly erőfeszítéseket teszek, hogy eredményes legyek.

Világéletemben a középpontba vágytam. Jó vagy sem, ez velem született dolog. Már a gyermekkori szerepjátékok idején rájöttem, hogy középpontban az van, aki valami módon képes megragadni a többiek figyelmét. A figyelemfelkeltés iránti érdeklődésem innen ered. S ez mind a szakmai, mind a személyes életutamat átjárja.

Mint pedagógus alapból érdekel az emberi viselkedés pszichológiája; mint marketinges azt kutatom, hogyan nyilvánul meg az ember személyisége, világlátása vásárlási döntéseiben. Mind a pedagógiában, mind a marketingben hiszem, hogy az emberek figyelme hatalmas energiát adhat és vehet el, meggazdagíthat és kisemmizhet – s minthogy tétje van, felelősséggel jár.

A marketinggel – mint szakmával – folyamatosan élben állok. Először is látom, hogy micsoda szintetizáló képesség kell hozzá, de azt is, hogy mennyi résztudományból tevődik össze. Ahhoz, hogy jól csinálja az ember, kicsit mindenhez konyítania kell. Stratégiai látásmódra van szükség, hogy hosszú távon és folyamatában lássuk: az, amit ma teszünk, hová viszi a cégünket holnap. Menedzsment kell a folyamatok szervezéséhez, megfelelő leosztásához és számonkéréséhez. Kutatási és elemző képesség szükséges, hogy megismerjük a vevőt és reagálni tudjunk a problémáira. Jó kommunikációs készséget és kreativitást feltételez a vevő és a közvélemény figyelemének felkeltése és megtartása. Egyszóval rendkívül komplex ágazat, mégis hasonló az ázsiója, akárcsak a tanügynek: kicsit mindenki ért hozzá. Valaki beesik az utcáról, és nem ért sem a termeléshez, sem a pénzügyekhez, akkor marketingest csinálunk belőle. Ez nagyon bosszantó.

Hiszem, hogy az emberi figyelem gyarló és csapongó, hatásvadász apróságokkal ideig-óráig valóságos üzenet vagy tartalom nélkül is megnyerhető. De az Ember nem.  Ha valaki az Embert szeretné megnyerni, akkor annak meg kell tanulnia, meghallgatni a személyt, komolyan venni és mindig-mindig  önmagát adni.

A marketingben is.

Az osztályteremben is.

S az életben is.

Még hosszasan tudnám taglalni, de tudom, hogy aki az olvasásban eljutott idáig, annak sikerült a figyelmét megragadni. És ez talán elég okot ad arra, hogy a vállalkozása marketingjét is rám bízza.